Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Kemikáliák a háztartásban: barát vagy ellenség? – egy vegyészmérnök szemszögéből

Kemikáliák a háztartásban: barát vagy ellenség? – egy vegyészmérnök szemszögéből

 

Röviden megválaszolva a kérdést: egyik sem. Ahogy William Shakespeare mondja: Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá.

Annak idején - az 1900-as évek közepén - a kemikáliák nagy sikerrel robbantak be a háztartásokba, kozmetikumokba és sminkszerekbe, ennek ellenére egy pár évtizede azt látjuk, hogy most legalább ugyanolyan sebességgel szeretnének tőlük megszabadulni az emberek. Miért van ez?

Először is, azt szeretném megvizsgálni, hogy mi indokolhatta a vegyszerek gyors elterjedését a háztartásokba. Ehhez egy két kötetes Nők enciklopédiája című könyvsorozatot hívok segítségül, melyet 1968-ban adtak ki, és nagyon jól összefoglalja az akkori álláspontot. Külön fejezetet szentelnek a háztartási vegyi anyagoknak és a háztartási gépek megjelenésének az otthonokban A technika bevonult a háztartásba címmel. És rögtön a bevezetésben rálelhetünk a „technika gyors elterjedésének” okára: A sok gép és vegyi anyag, ami megkönnyíti, egyszerűbbé és gyorsabbá teszi az elvégzendő (házi)munkát- írja a könyv. Továbbá kiemeli a gépek és vegyszerek hozzáértő felhasználását, azonban ezek a magyarázatok elsősorban a balesetmentes felhasználásra adnak utasítást: Persze, nem kell annyit tudni ezekről a dolgokról, mint egy szakembernek – vegyésznek vagy technikusnak -, de meg kell ismerni őket annyira, hogy jól, hatásosan lehessen felhasználni, és el lehessen kerülni az esetleges baleseteket. [1]

Azonban ma már mindenki tudja, hogy aminek hatása van, annak mellékhatása is. Akkoriban még nem fordítottak akkora figyelmet a különböző vegyszerek kis mértékű, ám folyamatos belélegzésének káros hatásaira vagy expozíciós határértékekre. Gondoljunk csak a gőzmozdonyok megjelenésére. Annyira örült az emberiség a közlekedés megreformálásának, hogy eszükbe sem jutott, hogy ennek káros hatásai is lehetnek. Vagy elég csak a gyerekkoromra visszaemlékeznem, amikor a passzív dohányzás, mint fogalom, még nem igazán volt ismert, így hány gyermeknek – velem együtt – kellett a cigaretta füstöt szívnia a lakásban a szülők legnagyobb jószándéka mellett.

Akkor mi a megoldás? Dobjunk el minden modern találmányt és térjünk vissza a patakba mosni? Természetesen nem hinném, hogy ez lenne a megfelelő eljárás. Egy ember, vagy akár az emberiség fejlődése is általában egy ingához hasonlítható. Először kileng a két végpontjában, majd szépen lassan megtalálja a középpontot. Vagyis ha mondjuk több éves vízkövet vagy hasonló szennyeződéseket szeretnénk eltávolítani, illetve fertőtlenítésről van szó (pl. akár az egészségügyben), akkor érdemes a vegyszerek segítségét hívnunk, de a használatuknál oda kell figyelni a megfelelő egészségvédelemre pl. gumikesztyű használata és megfelelő szellőztetés, hogy a vegyszerrel minél kisebb mértékben érintkezzünk. Ezeknél a tisztítószereknél sajnos kevésbé beszélhetünk környezetvédelemről, hiszen leöblítésükkel a víz körforgásába bekerülnek, így csak a szennyvíztisztítás megfelelő hatékonyságában bízhatunk. Viszont a szokásos heti takarításnál nem hinném, hogy a legerősebb vegyszerekre lenne szükség, ekképpen úgyis teremthetünk tisztaságot magunk körül, hogy nem terheljük meg a szükségesnél nagyobb mértékben se az egészségünket, se a környezetünket.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy amit adunk a természetnek, azt kapjuk vissza tőle. A Földnek nincs szüksége az emberiségre, viszont az emberiségnek szüksége van a Földre egyelőre; bár azt gondolom, hogy jobb vigyázni arra, amit kaptunk, és tökéletesen kiszolgálja az ember igényeit, mint másik bolygót keresni. Régi mondás: Ki a Duna vizét issza, saját levét issza vissza. Ez a mondat akkor terjedt el, amikor még a szennyvíztisztítás nem volt olyan modern, mint manapság. Emlékszem, kb. 12 éve, amikor az első diplomámat kezdtem a környezetmérnöki szakon, nagy hévvel indultam neki a világnak a környezet védelmének reményében, és naivan azt hittem, hogy a szennyvíz kérdése már régen megoldott. És már tanulmányaim elején szembesültem az akkori igazsággal, hogy Budapesten a szennyvíz több, mint 50%-át tisztítatlanul engedik vissza a Dunába. Szerencsére mára ez az érték javult, új szennyvíztisztító telep épült és korszerűsítették a régieket is, azonban ezek kapacitása is véges. (A Budapesten naponta keletkező 600 ezer köbméter szennyvízből − 2010 előtt − 350 ezer köbméter, azaz több, mint a fele, tisztítatlanul került a Dunába. Azonban a Csepel-szigeten épített Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep és a budai Duna-parti főgyűjtőcsatorna működésével 2010 februárjától szinte már kizárólag tisztított szennyvíz folyik a Dunába [2]). Ezért ha tehetjük, csökkentsük a szennyvízbe kerülő látható és nem látható káros anyagok mértékét. Volt szerencsém párszor szennyvíztisztító telepen járni, és megdöbbenne az Olvasó, hogy miket húznak le az emberek a WC-n a fekáliájukon kívül. Biztosan azt gondolják, hogy amit lehúznak, az nincs, de ez hasonló ahhoz, hogy az óceánba bedobnak valamit, és azt gondolják, hogy az eltűnt, pedig csak nem látjuk. Egyébként az óceánok tisztítása is nagyon aktuális és több kezdeményezés is van a problémára. Szerencsére az emberiség egyre jobban felismeri, hogy saját magát szennyezi a környezete szennyezésével.

Végezetül, a vegyszerek használatával kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy mint vegyészmérnök dolgoztam olyan kémiai anyagokkal, amelyek nem jók az egészségre, sőt, kifejezetten károsak, és számos vegyészt láttam, akik egész életükben vegyszerekkel dolgoztak, mégis hosszú életűek és egészségesek. Természetesen ehhez a szakmában szükséges a megfelelő munkakörnyezet és munkavédelem biztosítása (amelyet sajnos számos munkáltató elmulaszt vagy elhanyagol, ezzel nagyon veszélyeztetve a dolgozók egészségét; tisztelet a kivételeknek). De visszatérve a hétköznapokban használt vegyszerekhez… Mennyire ártalmasak ezek? Azt gondolom, hogy - ahogy a fentiekben is említettem - ésszel, a megfelelő mennyiségben és indokolt szennyeződések esetén használhatjuk őket gumikesztyűben és szellőztetés mellett, azonban törekednünk kell rá, hogy ezeket az alkalmakat csökkentsük, és gyermekek ne lélegezzék be a vegyszergőzöket. Sok problémának a rendszeresség a megoldása, így ha rendszeresen takarítunk, akkor nem sokszor lesz olyan szennyeződés, ami indokolná erősebb vegyszer használatát, és ne lehetne alternatívát találni helyette. Ezt szem előtt tartva, a szokásos heti takarításra mindenképpen öko-tisztítószereket javaslok, és szerencsére mára számos ilyen tisztítószer közül válogathatunk. Kísérletezzünk, találjuk meg a számunkra legjobbat!

 

Ehhez kívánok Önnek sok sikert!

 

Kárdási Zsófia

okleveles vegyészmérnök (MSc)
gépészmérnök (BSc)
környezetmérnök (BSc)
okleveles gyógymasszőr

 

Felhasznált irodalom:

[1] Lukács Ernőné (főszerkesztő): Nők enciklopédiája I. kötet, Budapest 1968;

[2] http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=261993.

Tartalomhoz tartozó címkék: Minta címke

Keresés